A Felső-Duna magyar-szlovák környezeti monitoringja
az 1995. évi "Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között
egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni Dunában"
eredményei alapján
Rakics Róbert helyettes államtitkár
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

1995. április 19-én magyar-szlovák kormányközi Megállapodás született a Szigetköz ideiglenes vízpótlása érdekében. A Megállapodás szerint 1995. május 29-én a kormányok megbízottai - magyar részről a környezetvédelemért felelős helyettes államtitkár, szlovák részről a bősi vízlépcső ügyének kormánymeghatalmazottja - Szabályzatot fogadott el a Megállapodás szerinti egyes műszaki intézkedések és vízhozamok megfigyelőrendszerének működtetésével megbízott képviselők tevékenységéről. A Szabályzat tételesen rendelkezik a felek mérő-megfigyelő munkájáról, az adatcseréről és az évente készülő értékelő dokumentumokról.

A jelen konferencián a magyar-szlovák monitoring tíz éves tevékenységének eredményeit foglaljuk össze. Az összefoglalást nemcsak a kerek évforduló indokolja; a fő cél, hogy a szak-közvélemény és az érdeklődő állampolgárok is átfogó képet kapjanak az elvégzett munkáról és az eredményekről.

A monitoring tevékenység hosszú ideje alatt sok tudás, értékes tapasztalat gyűlt össze olyan környezeti folyamatokról, melyek egyedülállóak Európában. A bősi erőmű hatásterületén nagymérvű hidrológiai változások vannak, a szukcessziós folyamatok felgyorsultak. A szigetközi vízpótlás a Duna elterelésének kedvezőtlen hatásait hivatott mérsékelni. A közös monitoring tevékenység célja a vízpótlás hatásainak nyomon követése. Látni fogjuk, hogy a folyamatokat nem lehet egyetlen igen/nem döntéssel értékelni. Az eredmények ismertetésekor az előadók kedvező és kedvezőtlen jelenségekről egyaránt beszámolnak majd.

Azt azonban kölcsönösen kedvezőnek tarthatjuk, hogy az elmúlt tíz évben rendben folyt az adatok cseréje, évente megszülettek a nemzeti és a közös jelentések, melyek a környezeti változások mért tényadatait és értékelésüket egyaránt tartalmazzák. Nemcsak vastag kötetek keletkeztek, mindkét ország szakértői internetes formában is minél több ismeret közreadására törekednek.

Ennyi idő fölmerül a kérdés, szükség van-e változtatásra, a Szabályzat módosítására. Egy környezeti monitoring méréseinek sajátja ugyan az állandósághoz való ragaszkodás, azt azonban mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy az újonnan vállalt európai kötelezettségeket kielégíti-e a jelenlegi adatkör.

Három EU irányelvet is kötelezettségként vállalt mindkét ország, mely hatással lesz a monitoring további munkájára. A víz keretirányelv a vízminőség mérésekben új szabályok bevezetését teszi szükségessé. A Natura 2000 irányelv az élővilág megfigyelésében tesz szükségessé változtatásokat, mert a térség ártéri ligeterdei az irányelv szerinti védett körbe tartoznak. És végül a környezeti adatok nyilvánosságát előíró irányelvre tekintettel javasoljuk az adatok és az értékelő dokumentumok cseréjének változtatását: legyen minden adat - naprakészen - internetes formában alanyi jogon hozzáférhető minden érdeklődő számára.

A jelen konferencia munkájának részeként - reményeim szerint - megkezdődik a Szabályzat módosítására vonatkozó javaslataink megtárgyalása.

Vízpótlás és természetvédelem
Janák Emil, Kárpáti László

A szigetközi vízpótló rendszer hatékony üzemeltetését a fenékküszöb megépítése tette lehetővé. A vízpótló rendszer, amelynek alapvető célja a természetvédelmi értékek megóvása, 2001 óta rendelkezik vízjogi üzemeltetési engedéllyel. Az üzemrendet megalapozó szabályzatot az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a nyilvánosság bevonásával készítette el. A rendszer működését az érdekeltekből álló Szigetközi Üzemelési Bizottság évente értékeli ki. Az előadás a vízpótló rendszer főbb jellemzőit, a vízpótlás módját, alapelveit mutatja be, és ismerteti az üzemrend kiértékelését segítő monitoring rendszert.

A Szigetközi Tájvédelmi Körzet - a Duna-Dráva Nemzeti Park: Gemenc-Béda-Karapancsa területe mellett - a hazai Duna szakasz második, és a teljes Duna-mente harmadik legnagyobb kiterjedésű védett területe. A védetté nyilvánítás idején sajnálatos módon kimaradt egy sor értékes élőhely - láprétek, mocsárrétek, ligeterdők - a természetvédelmi oltalom alól, amelyek jelenleg a tájvédelmi körzet bővítése során jönnek számításba. Mindemellett a meglévő tájvédelmi körzetre, a bővítésként számba jövő területekre és a környező - az EU Élőhelyvédelmi irányelvének megfelelő - természetvédelmi szempontból értékes élőhelyekre alapozódva alakult ki a Szigetköz Natura 2000 terület, amelyet az előadás bemutat.

Hidromorfológiai változások a Szigetközben
Józsa János

A Szigetközben az elmúlt évtizedben bekövetkezett hidromorfológiai változások nyomon követése a monitoring rendszer egyik fontos feladata.

A numerikus modellezés alkalmas a természetben lejátszódó hidraulikai folyamatok elemzésére, morfológiai, területhasználati változások áramlásra gyakorolt hatásának bemutatására.

Az előadás bemutatja a Szigetközben az elmúlt években fölépített 2D és 3D numerikus modelleket, azok alkalmazhatóságát a hidromorfológiai változások kiértékelésében, a rehabilitációt érintő beavatkozások tervezésében.

Medermorfológiai változások és üledékvizsgálatok
Rákóczi László, Sass Jenő

A Duna főmedrének 1992-ben bekövetkezett elzárása és a vízhozam döntő részének átterelése a bősi vízierőmű üzem vízcsatornájába, alapvetően megváltoztatta a Szigetközi-Duna és ágrendszereinek mederét, az érkező vízmennyiség lefolyási viszonyait. A folyam elterelése óta folyamatosan végzett felmérések (mederdomborzat- és mederanyag-vizsgálatok) eredményei igazolták, hogy a mederfenntartásra átadott vízmennyiség mellett - a felszíni és felszínalatti vizek kapcsolatát is zavaró - káros szedimentációs folyamatok léptek fel, a szakasz vízvezető képessége (érdessége) alapvetőn megváltozott.

A teljes Szap-Rajka Duna-szakasz túlnyomó részén a meder jelentős beszűkülése, a parti zátonyok fejlődése, rajtuk tekintélyes sűrűségű és magasságú növényzet kialakulása következett be. A területmérések eredményéből megállapítottuk, hogy a meder területe az elterelést megelőző állapothoz képest 410 ha-ral csökkent, amely 33 %-ot tesz ki.

A Szigetközi ágrendszerek 1992 óta ellenőrzött mederváltozásában túlnyomóan a töltődés volt az uralkodó medermorfológiai folyamat. Az iszapcsapdaként elhíresült Bagoméri ág medre például az elterelés óta 346 ezer köbméter térfogatcsökkenést szenvedett el, azaz a fajlagos szedimentáció 60 cm. Ennek felső sávja - 15-20 cm vastagságban - az iszap frakcióba esik.

A felszín alatti víztest mennyiségi állapota, a talajvízszint változásai
Hajósy Adrienne, Liebe Pál, Szalai József

A szigetközi térségben több intézmény végez felszíni és felszínalatti vízszint észleléseket. Szükséges feladat az adatsorok időnkénti összesítése, a mért paraméterek időbeli alakulásának, területi eloszlásának és különféle statisztikai jellemzőinek áttekintése céljából. A VITUKI. több évtizede végzi ezt a tevékenységet; néhány éve az élővilág kutatói számára is használható - információs rendszerként működtethető - adatbázist létesített.

Az előadás - az elmúlt 50 év adataiból szerkesztett idősorokkal és szintvonalas térképekkel szemléltetve - ismerteti a talajvíz szintjének változását, összefüggéseit más folyamatokkal, mindenek előtt a térség felszíni vizeinek szintváltozásaival.

Felszín alatti vízállapot hidraulikai modellezése
Bárdossy András, Mohácsiné Simon Gabriella, Molnár György, Molnár Zoltán, Neppel Ferenc

Phare project keretében készült el a "Talajvíz-gazdálkodási koncepció kidolgozása az osztrák, szlovák, magyar határmenti területen" című munka, melynek célja a Szigetköz felszín alatti vizei áramlási viszonyainak vizsgálata, valamint a talajvízháztartás egyensúlyának megteremtését biztosító vízpótló folyamatok feltárása. Kidolgozásra került a terület háromdimenziós, nem-permanens hidrodinamikai modellje, illetve annak három változata, a Duna elterelés előtti, elterelés utáni, valamint elterelés utáni - a hullámtéri vízpótló rendszer működését is tartalmazó állapot - vizsgálatára. A geológiai és a hidrogeológiai adatok feldolgozása - a hagyományos grafikus módszer mellett - geostatisztikai módszerrel történt, majd az így kapott paraméterekkel épült fel a 3D modell.

Ismertetésre kerül az alkalmazott geostatisztikai módszer és a feldolgozás eredménye. Bemutatásra kerül a 3D hidrodinamikai modell felépítése, majd a Szigetköz talajvíz utánpótlódásának a modellezéssel meghatározott irányai a három vizsgált állapotra, valamint a terület vízháztartási mérlege.

A vízkémiai állapot jellemzése, a vízminőség alakulása
Horváth Lajos, Mayer Rezső, Pulai Judit

Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (Győr) kiemelt területi feladatként az 1992. év óta látja el a Felső-Duna Környezetállapot Megfigyelőrendszer (továbbiakban Duna Monitoring) üzemeltetését, melynek kiépítése az 1986. évben kezdődött meg.

A Szigetközben működtetett vízminőségi mérőhálózat integrálja az országos törzshálózat mintavételi helyeit, valamint a - szigetközi hullámtéri vízellátás és a Mosoni-Duna vízpótlása érdekében kötött - kormányközi megállapodásban foglalt magyar-szlovák monitoring 11 mintavételi helyét.

A mérési program a felszíni vizek esetén kiterjed a Duna főág, a szigetközi hullámtér és mentett oldal víztereiben, továbbá a Mosoni-Duna és a mellékvízfolyások 35 mintavételi helyén az adatok rendszeres, havonkénti (törzshálózati mintavételi helyeken két hetenkénti) fizikai, kémiai elemzésére. A vizsgált paraméterek köre magába foglalja a sóháztartás, az oxigénháztartás és a növényi tápanyagok mutatóit, valamint egyes mikroszennyező anyagokat.

A vizsgálati adatok 10 éves idősorának feldolgozásával jellemezhetők a vízterek vízkémiai viszonyai, megállapítható a szennyezettség mértéke. A mederüledék vizsgálatának eredményei a szennyezőanyagok akkumulálódásának mértékéről adnak felvilágosítást.

A vízpótló rendszeren végzett vízkémiai és hidrobiológiai vizsgálatok
Bálint Péter, Ördög Vince, Pálffy Károly

A "Szigetközi vízpótló rendszer vízkémiai és hidrobiológiai monitoring" keretében 2002-2005 években havi rendszerességgel a következő vizsgálatokat hajtottuk végre a vízminőség detektálására.

Minden alkalommal mértük a vízhőmérsékletet és feljegyeztük az időjárási adatokat. Ezen felül a mintavételi helyszínen mértük a víz oldott oxigén koncentrációját és a Secchi-átlátszóságot. A laboratóriumba szállított vízmintákban mértük a pH értéket, a vezetőképességet és a klorofill-a koncentrációját. A szűrt vízmintákból a következő paramétereket határoztuk meg: összes ammónia, szabad ammónia és az oldott reaktív foszfor mennyisége.

2004-ben a szigetközi mellékágak mederüledékében algák számára hozzáférhető foszfor (BAP) mennyiségét határoztuk meg bioteszt segítségével.

Az előadás a vizsgálatok eredményeit ismerteti.

A felszín alatti víztest kémiai állapota, utánpótlódása
Don György, Horváth István, Liebe Pál, Pentelényi Antal, Scharek Péter, Tóth György

Szerzők a 10 éve folyó monitoring MÁFI és Vituki vizsgálati pontjait, vizsgálati módszereit mutatják be. Az észlelt vízkémiai változásokat az alábbi csoportosításban értékelik:

- a Vituki kútcsoportjai,
- a MÁFI szondázási eredményei,
- a MÁFI észlelő fúrásai Dunakiliti térségében.

A monitoring eredményei mellett az EU víz keretirányelv 2005. évi nemzeti jelentéséhez készült - a víztestre rendelkezésre álló valamennyi felszínalatti vízminőségi adatot figyelembe vevő - munka alapján is bemutatásra kerül a kémiai állapot, továbbá az EU nitrát direktíva szerint készült értékelés idevonatkozó részét is közre adjuk.

Területi értékelést végzünk az alábbi csoportokban különös tekintettel az utánpótlódás vízminőségére:

- főmeder menti vizsgálatok,
- a vízpótló rendszer menti észlelések.

Ábrán bemutatjuk az észlelési pontokat, táblázatban a vizsgált komponenseket és jellemző változások szerint csoportosítva a vizsgálati eredményeket.

A ruderális területek növényzete és a talaj nedvességtartalmának változásai
Czimber Gyula, Koltai Gábor, Mikéné Hegedűs Friderika, Palkovits Gusztáv, Pinke Gyula,
Schummel Péter, Szabó Péter

A gyomok részei a Szigetköz flórájának, részei sokféleségének.. Gazdasági jellegű károkozásuk ellenére fontos szerepet töltenek be az élővilág sokszínűségének fenntartásában. A talaj nedvességének változását a gyomok ugyanúgy jelzik, mint a természetes flóra elemei, vagy a termesztett növények. Hasznos jelzőrendszerül szolgálnak a hatásterület növénytermelése, természetvédelme számára.

A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi karának Növénytani Tanszéke a Duna elterelése óta vizsgálja a gyomnövényzet változását.

A vizsgálatokat a Szigetköz mindhárom régiójában folynak, régiónként 7-7 állandó felvételezési területeken. A felvételezések búza- és kukoricavetésekben, illetve ruderális helyeken történnek. A felvételezések az őszi aszpektusban ismétlódnek. Külön értékeljük az extezív- és az intenzív művelésű kultúrákat.

Az előadás ismerteti a gyomnövények felvételezésének és elemzésének eredményeit.

A talajok nedvességtartalmát a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi karának Szigetköz Kutatási Központja 30 állomáson méri. 23 állomás a mentett oldalon (ebből 22 mezőgazdasági területeken, 1 erdőben), 7 állomás hullámtéri erdőkben van. A mérések száma évente átlagosan 17. A mérések a tenyészidőszakban kéthetes időközzel történnek, más időszakokban általában havonta. Az adat a térfogatszázalékban kifejezett teljes nedvességtartalom, a függély mentén, 10 centiméterenként mérve.

A talajvízből a fölötte lévő rétegekbe - kapilláris vízemeléssel - jutó vízmennyiség a Szigetközben fontos szerepe játszik a talajok vízháztartásában. A Duna elterelése a talajvízszint süllyedését eredményezte. Ahol a talajvíz a fedőréteg alá süllyedt, ott a nedvességnövelő hatás megszűnt, ezt a rendszeres mérések bizonyítják. A Duna elterelését követő beavatkozások nem tudták a talajvizet a korábbi szintre emelni.

Az előadás a talajvíz nedvesítő hatásának változását a rajkai, halászi, dunaszigeti és ásványrárói mérőhelyek 2002. évi adataival mutatja be.

A hidrobiológiai monitorozás eddigi ismeretanyaga és fejlesztésének perspektívái
Berczik Árpád, Dinka Mária, Guti Gábor, Kiss Anita, Kiss Keve Tihamér, Nosek János, Oertel Nándor,
Puky Miklós, Ráth Tamásné, Schöll Károly

Az MTA Magyar Dunakutató Állomás 1991-ben kezdte meg rendszeres, monitorozási jellegű hidrobiológiai felméréseit a szigetközi vízrendszerben, de saját kutatási előzményei a térségben az 1960-as évekig nyúlnak vissza. A több mint egy évtizedes szisztematikus monitorozási tevékenység fő célja: a szigetközi vízrendszer hidrobiológiai alapállapotának jellemzése, különös tekintettel a bősi vízlépcső üzemeltetésével összefüggő környezeti hatások kimutatására és értékelésére. Vizsgálataink kezdettől a víz (és az üledék) kémiai viszonyaira, a fitoplanktonra (és a trofitásra), a zooplanktonra a parti sáv gerinctelen mezo- és makrofaunájára, a makrofiton állományokra, valamint a hal- és halászatbiológiai viszonyokra terjednek ki. A Duna főág, a hullámtéri ágrendszer, a mentett oldali vízterek és részben a Mosoni-Duna közel 40 helyszínére kiterjedő felmérések sikeresen mutatták ki a vízi életközösségek érzékeny, részben erőteljes változásait a megváltozó létviszonyoknak megfelelően.

A monitorozás eredményei hasznos tanulságokkal gyarapították ismereteinket a vizsgált élőlénycsoportok hosszú idejű dinamizmusáról, és ma már számos tapasztalat figyelembevételével értékelhetjük az eddigi megfigyelések hatékonyságát, és bizonyos hiányosságait. Összességében a hidrobiológiai vizsgálatok egyértelműen tanúsították a változatos szigetközi vízterek kiemelkedő természeti értékét, biológiai sokféleségét, a Duna elterelésének közvetlen károsító hatásait, a kárenyhítő beavatkozások következményeit, valamint a vízi élővilág jelenlegi uniformizálódási folyamatát. A megfigyelési eredmények azonban nem elégítik ki maradéktalanul a szigetközi vízrendszer rehabilitációjához, vagy az EU víz keretirányelv bevezetéséhez kapcsolódó újabb információigényeket. Az újabb elvárásokat is mérlegelve, ezért az MTA Magyar Dunakutató Állomás előkészületeket tett eddigi monitorozás stratégiájának felülvizsgálatára és a szükséges fejlesztések irányvonalainak meghatározására, figyelemmel a nagy folyók hidrobiológiai kutatásának módszertana terén született legfrissebb nemzetközi eredményekre, valamint a kialakuló újszemléletű vízgyűjtő-gazdálkodási tevékenységekre is.

A vízi- és vízparti mohavegetációról  és a bentonikus diatómákról
Buczkó Krisztina, Papp Beáta, Rajczy Miklós

A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában 1991-től kezdődően találhatóak a kriptogám növényzetre, valamint a makroszkópikus és mikroszkópikus gombákra vonatkozó adatok a Szigetközből. A kezdeti állapotfelmérések után (1994-től) két növénycsoport, a mohák és a bentonikus diatómák vizsgálata folyt rendszeresen tovább. Mind a mohák, mind a diatómák a környezeti változásokra adekvátan, gyorsan reagálnak, vagyis érzékeny környezeti indikátorok. A monitoring vizsgálatok az EU víz keretirányelvének vízi makrofitonokra és fitobentoszra foglalt ajánlásaival összhangban történnek.

A konferencián bemutatott adatok a flóraváltást, a vegetáció uniformalizálódását, az élettér megváltozását, valamint a terület szárazodását bizonyítják. Az előadás példákat mutat be az ágak bentonikus eutrofizálódására.

Az erdők monitoringjának eredményei
Illés Gábor, Somogyi Zoltán, Szabados Ildikó

Az Erdészeti Tudományos Intézet 1986-ban, immár 20 éve kezdte a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer várható hatásterületén a termőhelyi vizsgálatokat és a mintaterületek kitűzését. Elkészültek az erdőterületek laboratóriumi talajvizsgálatai és az elöntés időtartama szerinti besorolások. Ekkor jelöltük ki azokat a mintaterületeket, amelyek a hidrológiai és egyéb termőhelyi változások indikátoraként szolgálhattak az üzembe helyezést követően. A monitoringozás kisebb bővítésekkel napjainkig folyamatos, és az alábbi főbb tématerületekre osztható:

1. Hetenkénti kerületnövekedés-mérések nyár és fűz fajokon: egyértelműen és közvetlenül kimutatható a hidrológiai változás, főleg a füzek esetében.

2. Évenkénti élőfakészlet-becslés a főbb állományalkotó fafajok mintaterületein: a növekedésmenet-vizsgálatok elsősorban itt is a füzeknél mutattak ki jelentős növedékcsökkenést, amelynek mértéke az egyéb fafajoknál a csökkenő vízigénnyel együtt mérséklődik.

3. Száradékvizsgálat: az állományokban képződő elszáradt faanyag mennyisége évről évre növekvő tendenciákat mutat.

4. Egészségi állapot vizsgálata terepi megfigyeléssel és légifotók segítségével: a faegyedek lombmennyisége, továbbá a lágyszárú növényzet mennyisége és vízigény szerinti fajeloszlása követte a hidrológiai viszonyok változását. A légifotók önmagukban nem voltak elegendők a nagy területre kiterjedő és megbízható egészségi állapot évenkénti becslésére.

Az élőhelyek növényzetének változásai a Duna elterelése óta
Hahn István, Gergely Attila, Barabás Sándor

Az előadás során a szigetközi méréseink és megfigyeléseink eredményeit foglaljuk össze. Az első, leíró jellegű adatsoraink 1987-ből valók, a rendszeres vizsgálatokat 1988-ben kezdtük. Minden évben végeztünk terepi felvételezést. Az alkalmazott módszerek a Braun-Blanquet módszerrel végzett cönológiai felvételezés, nádsűrűség és magasságmérés, falevél felületmérés, és transzekt mentén végzett szukcessziós vizsgálat. Ezeket a terepbejárások tapasztalatai egészítik ki. A munka során meg kellett küzdenünk a hosszú távú botanikai terepvizsgálatok szokásos nehézségeivel. Ennek során egyes mintaterületeink megszűntek, vagy olyan beavatkozás történt rajtuk, ami a Duna elterelésével nem kapcsolatos, ezért a monitoring szempontjából értékelhetetlenné váltak. A kiesett mintavételi pontok helyett új helyek vizsgálatát kezdtük meg. Eredményeinket röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A Duna elterelését követő változások a kezdeti nagymértékű, gyors átalakulások után jelenleg egy lassabb szakaszban vannak, egyik évről a másikra már nem történnek jelentős változások. Az egyes mintaterületeken előkerült fajok száma, és tömegességük a vegetációs periódus időjárási viszonyainak megfelelően ingadozik. Ennek oka az évelő fajok tűrőképessége. Ha egy élőhely a faj hosszú távú fennmaradására alkalmatlanná válik is, az egyedek és klónok még évtizedekig fennmaradhatnak, bár szaporodni már nem képesek. A növényzet legnagyobb mértékű változása az ágrendszerben és a hullámtérben következett be. A Mosoni-Duna vízszintje mesterségesen stabilizált, ott talajvízszint csökkenés nem történt, ezért a növényzet állapotában sem következett be olyan változás, mely a Duna elterelésével hozható kapcsolatba.

Adatbázisok
Hajósy Adrienne

A szigetközi környezeti monitoring adatainak, kutatási jelentéseinek és összefoglaló értékeléseinek áttekintését jelentősen könnyíti, hogy általánossá vált az elektronikus tárolás. Az évek során számokból, jelentésekből, fényképekből és filmekből álló adatbázis gyűlt össze, melyek egy része az interneten is hozzáférhető. (Az MTA munkacsoport több mint tíz éve tart fenn internetes honlapokat a bős-nagymarosi ügy és szigetközi környezeti változások ismertetésére.) Az előadás ismerteti a kialakult rendszer felépítését, és felhívja a figyelmet a szigetközi környezeti kérdéskörben összegyűlt könyvtárnyi ismeretre.

Zoológiai monitoring - eredmények és a fejlesztés lehetőségei
Ambrus András, Benedek Balázs, Csővári Tibor, Dombos Miklós, Forró László, Gubányi András, Kovács Tibor,
Kun András, Majoros Gábor, Mészáros Ferenc, Nagy Péter, Ronkay László, Szél Győző, Sziráki György,
Uherkovich Ákos, Bankovics Attila

A Szigetköz mozaikos, vizes élőhelyek komplex rendszere, ökoszisztémáinak vízforgalma - a beavatkozások hatására - átalakult. Ezért feltételezhető, hogy az életközösségek fajkompozíciójának másodlagos átalakulását elsősorban a vízforgalom és a talaj vízháztartásának megváltozása határozza meg. Ebből adódóan a zoológiai monitorozó rendszer állandó mintavételi helyein a fauna fajösszetételének időbeli változásából következtettünk a Szigetköz ökológiai állapotának megváltozására. Az érintett területeken végzett faunisztikai vizsgálatok továbbá alkalmat adtak a gerinctelen és a gerinces fauna részletes leírására is.

Az érintett területek faunáját tekintve közel 800 mintavételi ponton 21746 fajt identifikáltunk, a közel 500 ezer fogási adatot relatív relációs adatbázisba rendeztük. Kimutattuk, hogy az akvatikus és hemiakvatikus rovarok több állatközösségének is megváltozott a fajösszetétele, mely egyrészt egyes vízfolyások eltűnésével, másrészt a vízpótlásból adódott vízsebesség növekedésével függ össze. A vízparti rovarok között csökkent a nedvességkedvelő fajok aránya, mely a part-menti élőhelyek szárazoódását jelzi. Több gerinctelen állatcsoport fajösszetételében azonban azonban a Duna z elterelésétt és a vízpótlást követően sem volt kimutatható változás.